-Gringotts, a varázslók bankja.
-A varázslóknak is vannak bankjaik?
-Csak egy, a Gringotts. Koboldok őrzik.
-Koboldok?
-Igen, hidd el nekem, bolond, aki megpróbálja kirabolni. Koboldokkal sose húzz ujjat. Ha biztonságba akarsz helyezni valamit, a Gringottsnál jobb helyet nem találsz - na jó, Roxfort talán még jobb.
-Miért mondtad, hogy bolond, aki megpróbálja kirabolni a Gringottsot?
-Mert a bankot bűbáj és varázslat védi. A páncéltermeket, úgy hírlik, sárkányok őrzik. Aztán meg, el is téved ott az ember - a Gringotts London alatt van, több száz mérföld mélyen. Még a metrónál is mélyebben, gy hogy, ha meg is tudnál kaparintani valamit, éhen vesznél kifelé jövet.
-Íme, a Gringotts.
A hófehér épület, amely elé érkeztek, messze kiemelkedett a környező alacsony boltok közül. Fényes bronzkapuja mellett vörös és arany egyenruhában ott állt egy kobold. Felfelé kaptattak a fehér kőlépcsőkön. Belépve újabb ajtó várta őket. Ez ezüstből volt és a következő felirat állt rajta:

Lépj be, vándor, de vigyázz: nem csak kincset rejt e ház. Ha csak vinnél, de nem hozol, fejedre bajt halmozol. Ki idegen kincset áhít, annak e hely csapdát állít. Add fel tolvaj, ne légy dőre, varázslat e kincsek őre.

-Mondtam, hogy bolond, aki megpróbálja kirabolni.
Az ezüstajtót két kobold őrizte. Az ajtón belépve hatalmas márványcsarnokban találták magukat. Egy hosszú pult mögött vagy száz kobold ült magas székeken; tételeket jegyeztek be jókora főkönyvekbe, érméket méricskéltek rézmérlegeken, nagyítólencsével drágaköveket vizsgálgattak. A teremből megszámlálhatatlanul sok ajtó nyílott minden irányba - ezeken át további koboldok embereket kalauzoltak ki-be.

A varázslóvilágnak megvan a maga valutája. Hogy könnyebb legyen, mi mennyit ér, íme egy táblázat: